A kávé sok száz évvel ezelőtt indult világhódító útjára és felfedezését azóta is megannyi legenda és titokzatos történet övezi.

A kávépalánta nagyjából i.sz. 6-8. század környékén jutott el Etiópiából Arábiába, de az, hogy hogyan, még a mai napig nem tisztázott. Az egyik változat szerint vándorló afrikai törzsek juttatták el a magvakat, míg egy másik szerint arab rabszolgakereskedők, de a legvalószínűbb talán az, hogy egy misztikus iszlám szekta, a szufik hathatós közreműködésével került Etiópiából a Közel-Keletre. Erre vonatkozóan már írásos bizonyíték is van, mégpedig egy 1587-ben keletkezett feljegyzés, melyben azt írják, hogy az ádeni mufti, miközben a 15. században átutazott Perzsián észrevette, hogy némelyik honfitársa kávét iszik. Amikor aztán később betegen visszatért Ádenbe, hozatott magának egy kávét, hátha meggyógyítja. Meglepődve tapasztalta, hogy az ital nemcsak álmosságát űzte el, de élénkebbé és vidámabbá is tette. Nem is csoda, hogy később itt, Jemenben a kolostorok kertjében kezdtek el komolyabban is foglalkozni a kávéfák termesztésével és bár a mai napig nem tudunk semmi biztosat arról, hogyan és milyen körülmények között került a kávé Etiópiából északra, abban minden tudós egyetért, hogy a szufiknak nagy szerepük volt benne.

Egyébként régi feljegyzések szerint az etiópok eleinte nyers kávébabot rágcsáltak, de az is előfordult, hogy porrá őrölték és állati zsíradékkal összekeverve kis golyókat gyúrtak belőle, amely akkoriban életfontosságú energiaforrásnak számított. Volt, hogy bort is készítettek a kávécseresznyék erjesztett levéből, amelyet qahwahnak („ami izgatja és felébreszti a szellemet”) neveztek. A kávébab kiszárítása és megpörkölése valószínűleg csak a 13. században terjedt el, addig a héjas zöld szemekből készítették kezdetleges változatát.

Miután a kávé meghódította az Áden környéki városokat, a 15.század végére már Mekkába is eljutott, ahol a kávéivás eleinte a mecset dervisei (szufi szerzetesek) között, majd a hadseregben is elterjedt, akik ebben az időben kezdtek előre nyomulni Dél-Európában, Spanyolországban, és Észak-Afrikában. És persze kávét mindenhová vittek magukkal.

A kávé szó a török kahveh szóból ered, amely az arab kahwa szóra vezethető vissza és annak ellenére, hogy Törökországban lassan terjedt el a kávéivás szokása, legalább olyan nagy lelkesedéssel itták. A 16. században már szinte nem is létezett olyan ház, ahol napi két vagy három kávét ne ittak volna meg, sőt, egy francia utazó megfigyelése szerint: „egy konstantinápolyi család annyit költ kávéra, mint egy párizsi família borra.”

Mivel időközben már a Közel-Keleten sem kapcsolódott össze a kávéivás a vallási tevékenységekkel, szép lassan ezekbe az otthonokba is beszivárgott, olyannyira, hogy egy valamire való társasági élet kávé nélkül már nem volt elképzelhető.

Az európai hódítók is ez idő tájt találkoztak először ezzel a furcsa itallal és egyre inkább felismerték a kávéban rejlő lehetőségeket. Először a velenceiek foglalkoztak a kávéimporttal, majd a hollandokat is egyre jobban kezdte érdekelni a kávéültetés és forgalmazás, és a 18. század elején már Amszterdam vált a holland gyarmatokon termelt kávé legfontosabb piacává. Maga XIV. Lajos is a hollandoktól kapott egy kávéfát, melyet féltő gonddal a legnevesebb botanikusok gondoskodására bízott, és amely fa aztán a napjainkban is Közép-és Dél-Amerikában termő kávéfák ősének számít. Történt ugyanis, hogy Mathieu de Clieu, francia flottatiszt elhatározta, hogy kávéültetvényt hoz létre az Újvilágban, ezért beszerzett néhány kávépalántát a királyi kertészetből, majd elindult Martinique szigetére. Az út igen viszontagságos volt, nemcsak kalózokkal, szélcsenddel és egy szabotőrrel kellett megküzdenie Clieu-nak, de félő volt, hogy kiszáradnak a kávépalánták is. Végül csodával határos módon megérkeztek a szigetre és a növény hamarosan virágzásnak indult. Időközben a hollandok a Dél-Amerika északi részén fekvő guyanai gyarmatokra küldtek palántákat és szép lassan ott is megindult a kávétermesztés. A 18. század elején Brazíliában még egyáltalán nem ismerték a kávét, majd amikor 1727-ben közvetíteni kellett a holland és francia határvitáknál, felfedezték maguknak a kávét, sőt még arra is alkalmuk nyílt, hogy néhány szigorúan őrzött kávépalántára is szert tehessenek. A növény Brazíliába érkezvén olyan jól érezte magát a brazil földben és időjárási viszonyok között, hogy 1765-ben már elindultak Lisszabon felé az első kávészállítmányok. A kávéfeldolgozás óriási hatást gyakorolt a társadalmi és gazdasági életre, létrejött egy új arisztrokrácia, az úgynevezett kávébárók, akik zsarnoki módon uralkodtak nemcsak üzletük, de az ültetvényeiken dolgozó rabszolgák felett is, akiket Afrikából csempésztek a térségbe.

Európában a 17-18. században alapvető társadalmi és kulturális változások voltak kialakulóban, éppen ezért tökéletes volt az időzítés a kávé elterjedéséhez, amelyben a kereskedőknek és az ügynököknek nagy szerepük volt. A szállítási módszerek modernizálásával egyre több városba juthatott el a kávé az ültetvényekről és egyre többen kezdték el otthon is fogyasztani. Egymás után nyíltak a kávéházak és ez a finom fekete ital világszerte népszerű lett, a 20. századra pedig ez lett az első számú ital Európában.